Végre az internetszolgáltatás helyreállt nálam. Újra. Múlt héten kaptam meg ugyanis a levelet a UPC-től, hogy a 72 órán túli javításuk miatt fizetnek kötbért - de csak mert kértem, tehát ez nem automatikus -, és erre kb. 5 napra megint nem ment a rendszer...

Sejthetitek, hogy mennyire tépem ilyenkor a hajam, ugyanis ha attól el is tekintünk, hogy a mai világban ez már alapvető, hogy kell internet, de egy webes fejlesztőnek, egy Youtube-on aktív életet folytató embernek ez kritikus. Csak egy baj van: nincs megfelelő alternatíva. Legalábbis megfizethető semmiképpen.

Egy alapszintű bérelt vonali internet 30-40e/hó-tól indul, ami lássuk be, hogy egy 2-3mbit-es netért túl borsos, ha cégként fizetek elő, akkor SE javítanak időben, állandóan el kell számolni velük a kötbéreket (amitől a kis cég könyvelőjének az ára a 3x-ra ugrik). A hatóságok tehetetlenek, mert nem lehet bizonyítani semmit, és mire lépnének, addigra "megjavul" a kapcsolat. Szóval nem jó sehogy a dolog.

Amúgy nem szívat meg az ilyen nagyon, mert így mindent, amit neten intéztem munkaügyben, személyesen kellett megcsinálni, tehát rohangásztam, mint pók a falon, és mivel a városban való közlekedéstől a hátamon is futkos a hideg, ezért még túl jó lelki állapotba se kerültem e-miatt. Mindegy, most megpróbáljuk újraindítani az életet a Youtube-on, pótolni az elmaradásokat, egyszóval visszatérni a normál életbe.

Talán lesz olyan hónap, amikor a k. úpíszí többet működik, mint nem...

A Star Wars VII. - Ébredő erő megjelenése előtt két hónappal az egész sajtóból ez folyik. Nem csak ez, de aki olvas a neten, az nem tudja kikerülni. Világszinten is, és kis országunkban is rekordokat döntenek az elővételes jegyeladások, és általánosságban akkora hype van a téma körül, mintha minimum a rák és az AIDS ellenszerét fedezték volna fel. És ez szerintem jó.

Összességében elmondható rólam, hogy a gyerekkorom nem a Star Wars jegyében zajlott, hanem beteg módon a biciklizés-focizás-csajozás kötött le elsősorban. No meg persze a számítógép, de egy igazi gémer már 3 évesen bekapcsolja a gépet, mert a szüleit ha felébresztené, akkor nem engednék hajnalban játszani. És ha nincs játék, akkor bizony szomorúság van. A Star Wars-szal fiatal felnőttként találkoztam. Akkor, amikor már magam döntöttem el, hogy mit nézek, és ehhez hozzá is fértem a neten. Addig többször láttam a időutazós dokit, a korbáccsal csapkodó kalapos bácsit, és a fénykardozós meséből is a nagy macit (gy.k. Csubakkát) ragadtam ki a gyerekkori élményeimből. Természetesen azóta felhoztam magam a filmek tekintetében, de azért lássuk be, nagy alkotás, de volt élet(em) nélküle.

Itt van október 21, és a "csapat" másik fele közben Marty McFly-t várja, hogy megérkezzen egy repülő autón a múltból. Újra vetítik a mozik a Vissza a Jövőbe filmet (pofátlan módon teljes áron), de ez senkit nem érdekel persze. Miért? Mert kijött a Star Wars új trailere. Két hónappal a megjelenés előtt már a bemutató miatt mennek az emberek a moziba, és nem pedig (feltétlenül) a filmért. Persze megteheti, mert az elmúlt időszakban igencsak gyér a felhozatal.

Ahhoz képest, hogy egy pár évvel ezelőtt abszolút moziellenes voltam (na jó, még mindig vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban), mostanában egész sok filmet néztem meg moziban. Nem azért, mert nem jobb otthon nézni, hanem mert az egyik barátommal viszonylag rendszeresen találkozunk, és ha van olyan film, amit érdekel, akkor sokszor beülünk egy moziba, aztán megvacsizunk valahol, közben dumálunk, és éjfél körül pikk-pakk otthon is vagyunk.

Haverom eközben röhög rajtam, hogy felhúzom magam olyan apróságokon, mint a zacskóval zörgő csipszcsempészek, a hátsó sorban gyerekgyártó fiatalok, az éjféli premierre 6 éves kisfiát elrángató apukák, és a 196 centis kopaszodó zsiráfok az előttem lévő széken. Aztán találtunk egy kompromisszumos megoldást, amivel tompítani lehet azt, hogy nem lehet egy filmhez rágyújtani (rossz szokás, tudom), miszerint mi is csempészünk a moziba mentes söröket, és legalább nem "kell" a szénsavas-cukros szutykot inni, ha éppen nem ahhoz van kedve az embernek. A főcímnél a szisszenés megfizethetetlen, mint ahogy a furcsa fanyalgás is, amikor megérzik a mentes sör illatát.

No de visszatérve a Star Wars - The Force Awakens iszonyatos sikerére, az a nagy helyzet, hogy nem is csodálom, hogy az emberek ennyire kikelnek magukból, hogy végre egy olyan film jelenik meg, ami valóban érdekli őket. Tömegesen, és szinte mindenkit. Annyira, hogy képesek megölni minden jegyfoglaló rendszer szervereit, és kikényszeríteni a mozikból, hogy non-stop vetítsék azt a filmet, amiért fizetni akarnak. Mondjuk nem tudom, hogy ez az első kiírásokkor miért nem jutott az eszükbe, hogy eleve párhuzamosan kb. minden teremben induljon el a film, ahány kópiájuk csak van. Ez egy jobb multiban ugye minimum három, hiszen van szinkronos, szinkronos 3D, és feliratos verzió. És hogy senkit ne érjen meglepetés, nagyjából ez a "hiány" az egyik legjobb reklám ennek az előrendelősdinek. Ami ugyanis hiánycikk, az teljesen normális emberi reakcióként kell neki. Főleg, ha megfizethető. Emlékeztek még anno a fényvisszaverő mellényes balhéra vagy az egészségügyi ládás rohamra a boltokban?

Azt gondolom, hogy ennek ellenére az élmény örök lesz. Azért is, mert Star Wars, és azért is, mert szinte kizárt dolognak tartom, hogy a Phantom Menace-es fiaskót megengedné magának egyaránt a Disney vagy J.J. Abrams (aki ugye rendezi a filmet). A csávó egyébként abszolút nem válogatós az univerzumok területén, megrendez ő szívesen bármit, ami baromira népszerű, legyen az Star Trek, Half Life, Mission Impossible, Portal, sorozatok, és ha nincs esetleg ötlete valakinek, hogy milyen történetet faragjon a világba, akkor szívesen beszáll az írásba is. Nagyjából a szuperfilmek hősének van kikiáltva, és azért elgondolkodnék azon, hogy ennyi népszerű filmes produktummal a háta mögött ebben lehet is valami, bár vannak, aki szerint "iparos" és "középszerű" rendező.

Nincs is nehéz dolga, mert olyan tragikumok állnak vele szemben, mint az ugyancsak túlhájpolt Mad Max (ami szerintem elég gyenge lett sztoriban, viszont látványban tényleg jó), vagy a Halálos Iramban hetedik része, ami ugyan jó-jó, de az előző részeihez képest kevés újat tud felmutatni. Talán ami az elmúlt időszak nagy meglepetése volt számomra, az A Galaxis Őrzői, ami szerintem mind történetvezetésében, mind látványában olyat tudott a moziban nyújtani, ami egyedülálló. Persze fel lehet hozni rétegfilmeket, mint az egyik személyes favoritom, a Whiplash, de hát ezt sokan meg se nézik a témája miatt. Ami még talán hozta a hangulatot, de ezen túl semmi újat nem mutatott fel, az a Jurassic World volt, mert kölyök koromban én is, mint megannyi társam, rajongtam a dinókért, és kellemesen megidézte Jurassic Park "szellemét" a film. És e-mellett hosszan lehet sorolni a csalódásokat még a Terminator Genisys, A lázadó, Argo 2 (a magyar példa miatt), és még megannyi szerintem pocsékul megírt film mentén. Egyszóval hatalmas elvárásoknak kell megfeleljen a Star Wars legújabb része, és személy szerint nagyon várom, hogy újra átélhessem azt az érzést, amit az űr, a fénykardok, az erő felfedezése és Csubakka vonyítása hoz ki belőlem, miközben az Ezeréves Sólyom repked a vásznon, és Leia hercegnő kacérkodik Han Soloval.

A trailer alapján még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a főszereplő (aki ugye egy fekete rohamosztagos lesz többek között), Han és Leia lányával együtt váltják meg a világot. De ez persze csak fikció, hiszen a film megnézése után majd okosabbak leszünk sokkal. És bizony, a premier adások egyikére már meg van véve a jegyem, a lerohadt rendelési rendszereknek köszönhetően személyesen elmentem, és megvettem. Szóval nagyonsokad-magammal várjuk, hogy kitörjön megint a Star Wars láz karácsony előtt. Talán jobban, mint a karácsonyt.

A Minecraft minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott játéka, és napról napra nő a rajongótábora. Youtube videósok lettek belőle milliomosok, hogy játszanak vele, és rajongók milliói nézik az új tartalmakat napról napra. Minden nap egy új épület, minden nap egy új történet. Talán így lehet jellemezni az alapját annak, amihez a Telltale most egy külön történetet készített a saját stílusában. A cég korábban is több - rendkívül népszerű - franchise-hoz hozzányúlt, elég megemlíteni a Walking Dead-et vagy a Game of Thrones-t a sok-sok játékuk közül. A játékaiknak a sikerét az adja, hogy egy filmszerű élményt ad úgy, hogy a játékos beleavatkozhat a történetbe, tulajdonképpen a főhős szerepét játssza el bennük. És ez menő. Nagyon jó érzés azt gondolni, hogy mi tettünk valamit a játékban, amivel a történetet irányítjuk.

Nincs ez másként a Minecraft: Story Mode-ban sem, ahol mi vagyunk a főhősök. Kezdetben persze a játék próbálja megmutatni, hogy az átlagosnál is idiótábbak vagyunk, hiszen a kisállatunk egy malac a játékban. Ez persze azoknak, akik nem Minecraftoz-nak, semmit nem mond. Az eredeti játékban a malac az élelmiszer, fejbe veri az ember, megsüti a húsát, és megeszi. Így van ez a Story Mode világában is, kivéve a saját malacunkat, akit oltalmazunk, és akinek a szerepe hasonlít R2D2 és C3PO a Star Wars-ban. Alapvetően az összes kalamajka neki köszönhető, de érdemlegesen nem csinál a malac semmit, csak viccesen röfög.

Október 13-án debütált a játék első epizódja, ami az "Order of the Stone" címet kapta, azaz a "Kő rendje", és az alaptörténet szerint (minden spoiler nélkül) megismerjük a megalakulásának a történetét is, miközben belecsúszunk a kalamajkába. Persze minden azzal kezdődik, hogy egy építő versenyre a kis csapatunk készül, hogy idén ők legyenek a legjobb építészek, amikor is - mint már korábban említettem a malac szerepét - beüt a krach, és elkezdődik a valós története a játéknak. Természetesen a poénok se maradnak el belőle, folyamatosan fel-felröhög az ember a poénokon.

Régi motoros Minecraftos-ként azt mondhatom, hogy szépen magába szippantott a történet, és egy nem elhanyagolható két órára elfelejtettem a határidőket, teendőket, és úgy nagyjából mindent, ami körülöttem volt. Najó, azért egyszer felkeltem a géptől, mert szólított a természet, és van, aminek nem lehet ellenállni, bármilyen jó a játék története. Interaktív filmként kifejezetten szórakoztató ez a quick-time-eventekkel (azaz gyors akciógombos beavatkozásokkal) gazdagított mese, ami méltón illeszkedik a Minecraft világához, és a Telltale játékainak a sorában is megállja a helyét. Egyetlen negatívumként talán azt tudom felhozni, hogy most pár hónapot várni kell a következő epizódra.

Rövidesen a játékról egy teljes végigjátszás indul el a csatornánkon, a Minefanatic-on, szóval aki esetleg "csak" megnézné a filmet, annak is mindenképpen ajánljuk, hogy látogasson el ide, és ígérjük, hogy ahogy jönnek ki az epizódok, ezt a történetet fogjuk folytatni ;)

Az a helyzet, hogy programozóként és megrögzött kockaként komoly problémába is ütközhet a társkeresés, ha valaki nem egy koncertre járó dizsiben táncoló tipus. Meglehetősen sok párkereső oldal létezik a neten, de a zöme (számomra) adatbiztonsági problémákat vet fel, mert egyszerűen még az alsógatyám vonalkódját is meg kell adnom. Éppen ezért a sokak által kedvelt alkalmazást is jó sokára, konkrétan nagyjából egy hete "találtam" meg.

A Tinder elég egyszerű logikára épül - és bár ezen finomítottak időközben -, az alapja az, hogy valamilyen metódus szerint képeket dobál eléd, és eldöntheted, hogy tetszik-nem tetszik valaki. Ezt a vénembereknek - mint én - gombbal is megerősítették persze, de az eredeti felállás szerint balra-jobbra húzással lehet nemet vagy igen "mondani" egy adott személyre. Ez értelemszerűen elég hatékonnyá teszi a "társkeresést". Ha a másik fél is igent jelölt a Te képedre, akkor "párok" lesztek, és tudtok egymással kommunikálni. Ezt finomítja, hogy lehet úgynevezett szuperlájkot nyomni (az ingyenes verzióban naponta egyet) a személyre, amiről kap értesítést a másik. Ez már jobban hasonlít a társkeresőkhöz, talán annyiban nem, hogy a túloldal még mindig mondhat nemet, addig a kommunikáció sem indulhat meg a két fél között.

A beállításokban sok dolgot be lehet állítani, többek közt a távolságot a két fél között, a profilképek sorrendjét (ha jól emlékszem, maximum 6-ot), egy 500 karakteres leírást, azt hogy fiút keresel vagy lányt, egyszóval a lényeges dolgokat. Egyébként az adatokat automatikusan a facebook fiókból szedi a program (engedélyezés után, nem kell megilyedni).

A lényeg, hogy ha a "pepecseléssel" megvan az ember, akkor lehet nekiállni az igen-nem akciónak. Ha valakiről többet akar tudni az ember egy képnél, rákattintva megtekinthető a leírása (ha van, sokaknak nincs), valamint a többi képe. Mindenhol lehet azonnal lájkolni vagy elutasítani, és már jön is a következő "jelölt". De lássuk a személyes tapasztalatokat. Kezdésnek az azonosításra használt profilképemmel kezdtem el a keresést. Ez úgy el is riasztotta nagyjából az összes embert. Nem is értem, miért... :D

Nagyjából 3-4 nap után, amikor már érzésem szerint egy kisebb falu összes tagját likeoltam, meguntam a dolgot, és hagytam a dolgot a fenébe. Aztán egyszer csap erre olyan 2-3 nappal csippant a telefonom, és jelezte a Tinder, hogy van egy párom. Lelkesen elindítottam az appot, felugró ablakban értesített, hogy álmaim párja készen áll, hogy hosszú távú kapcsolat keretei között örökbe fogadhassuk gyermekeinket. Egyszóval lelkesen írtam neki, hogy menjünk kávézni, elvileg 1km-re van, aztán majd megismerjük egymást. Mert hát mi mást írnék, csak nem azzal nyitok, hogy te, és egy adott cég 3 rétegű wc papírján kívül csak vészhelyzetben...

Aztán várakozás... két nap után "eltűnt" a pár a Tinderből... Remek... Megint kettétörtem lélekben a telefont, hogy minek is áltatom magam ilyenekkel, de aztán erre olyan két héttel Kutyával (lásd Youtube csatorna) néztünk valami rémesen unalmas filmet (vagy csak nem kötötte le a figyelmet, már nem emlékszek), és ilyenkor a telefon pöcögtetése úgy jó tud lenni. Szoktam autózni is a hegyek között, de most valahogy a Tindert vettem elő újra. Gondoltam, itt az ideje revizionálni a profilt, így fontossági sorrendben szépen kezdtem a képekkel. Az ijesztő kép helyére bekerült egy bizalomkeltőbb darab, meg egy őrült kép is a "repertoárba", valamint a leírást is módosítottam olyanra, hogy ha valaki nem csak a kép alapján ítél, akkor tudja, mit "kínálok". Majd ezzel meg is untam a Tinderezést. Telefon félre, film végén Kutyával csacsogás még. Telefon csippan.

Valaki szuperlájkolt engem. Nézem, majd kiesik a szemem, hihetetlen. Most persze még várni kell, hogy mi lesz az eredménye, de addig is bizakodok, hátha nem csak a meló talál meg engem :D Persze vannak a programnak idegesítő funkciói is. Az egyik ilyen, hogy amikor a szuperlike-ot kaptam, akkor az aznapi lájkok már elfogytak, és rögtön az arcomba tolta a Tinder plus szolgáltatást, amivel ez korlátlanná válik ugye. Potom havi 4800ft-ért.. Köszi, a mobilszámlám nincs ennyi, nem hogy majd ilyen "baromságra" költök ennyit. Ebből megvan már az első randi teljes költségvetése. Két kávé, két üdítő, talán még nem is kerül ennyibe :D

Nektek van tapasztalatotok vele, kipróbáltátok már? Mik a tapasztalaitok a netes társkereséssel kapcsolatban?

A hétfői vihar Budapest belvárosában minket se kímélt. Hogy őszinte legyek, bár láttuk az ablakból, hogy vihar van, de itt a helyszínen semmivel nem tűnt többnek, mint egy erősebb vihar. Aztán elment az áram.

Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a 21. században az áram hiánya a városi lakosságot megbénítja. Ez különösen azokra igaz, akik gázt nem használnak, csak villanyt. A világításhoz, főzéshez, a fűtéshez, a hűtéshez, a meleg vízhez. És akkor nem a tévéről, számítógépről, zenéről, telefontöltésről beszélünk, mert ezek nélkül el lehet lenni időlegesen. A legnagyobb probléma, hogy egy munkanap végén az ember büdösen hazaér egy világítás és meleg víz nélküli lakásba (esetleg enyhén megázva, ha peches), és nincs kb. semmi.

Értelemszerűen ilyenkor elfogadja a dolgot, és kimegy a lakásból, amúgy se volt hideg idő (max enyhén hűvös, de most nem a 38 fokos hőségről írunk), szóval a lényeg, hogy a kényszerkimozdulásnak megvannak a maga előnyei. Én többek között találkoztam rég nem látott szomszédokkal, összeszedtem a friss pletykákat, és miután mindent átbeszéltünk gyertyafény mellett, utána kimentem sörözni haverral. Itt kezdődött a horror.

Sokan talán nem tudják, hogy a VIII. kerület belsejében lakok, aminek azt szoktam mondani, hogy a híre rosszabb, mint amennyire "gáz" itt lenni. Nyilván vannak alapvető normák, amihez igazodni "illik", de ha nem zavarja senki a másik köreit, akkor nincsenek problémák. Itt lakok 25 éve, ez alatt talán ha két atrocitás ért, ebből egy még a játszótéren, egy meg éjjel részegen hazaféle bandukolva. Egyik se volt túl komoly.

Egy szó mint száz, kimentem a ház elé, hogy találkozzak egy sörözésre barátommal. Lustaságomhoz illően hívtam (volna) egy taxit, de ott csak a vonalat tudtam tartani, szilveszteri állapotok uralkodtak e-téren. Az eső esik, az utca az áramkimaradás miatt teljes sötétségbe borulva. Az utcán békésen sétálgatnak az emberek 3-4 fős csoportokban. Sose féltem, de most becsokiztam. Felhívtam a szomszédot, hogy jöjjön ki őrizni engem, amíg fogok egy kocsit. Gyorsan ki is jött, már ketten féltünk. 30 perc alatt jött egy szabad jelzést nem használó kocsi, aki a bátortalan intésemre megállt. Elbúcsúztam a szomszédtól, és elmentünk a találkozási pontra.

A sörözés jó volt, vigyorogtunk, de sajnos bezártak éjfélkor. Fél kettő fele a tulaj még mindig nem szólt, de már éreztük, hogy menni kell. Időközben még csapódott hozzám édesanyám, akit nem értem el addig. Ő is hazament, körülnézett az utcán, és inkább ki se szállt, hanem felhívott, hogy mentsem meg, de miután rájött, hogy fényben ülünk, és van főzött kávé, csatlakozott. Szóval elindultunk haza (kocsival), és amikor leparkoltunk a ház előtt, a helyzet nem változott, folyamatosan éreztük a szemeket a tarkónkon. A sötét lépcsőházban lassan felértünk (édesanyám rokkant), bezártuk az ajtót, és egy kicsit megnyugodtunk. Gyújtottunk egy gyertyát, kicsit beszélgettünk, majd lefeküdtünk aludni.

Másnap délben keltem. Áram sehol. De jó, határidős meló lenne, és nincs áram... Telefon 30% körül, remek, megnézem a híreket mobilról. Látom, hogy katasztrofikus a helyzet. Az utak beszakadtak, áram 45.000 lakásban nincs, de az ELMŰ gőzerővel dolgozik az ügyön. Remek mondom, marad a várakozás, és az analóg szórakozás, a könyv. Mellékesen Rejtő Jenő: Menni vagy meghalni c. műve még mindig remek légiós regény, ajánlom mindenkinek. Ez sötétedésig amúgy nyugis, ha nem is kényelmes szórakozás. Aztán családi vacsi szervezés, "aperitifnek" városnézéssel. Nem járunk túl gyakran étterembe, és amit megcéloztunk volna, az a Duna Plázától kifelé kicsit volt. Kocsival 20 perc. Odaértünk, étterem már gyógyszertár, remek... Ezután vissza a kerületbe egy kiskocsmába, ott (is) van pacalpöri, meg kevésbé parasztbelűeknek is ételek. Itt rajtam kívül az étteremben mindenki hatalmas adag kajákat kapott, én egy gyűszűnyit. Hőzöngés, kajál(gat)ás, közben telefontöltés. Fizetés, hely leírása a képzeletbeli listánkról, go haza. Vagy mégsem. Igyunk egy kávét valahol, mert otthon nincs. Kimentünk egy kávézóba, ittunk egy (jó) kávét, majd utána mentünk haza. Este 9. Töksötét.

Ekkor már picit több, mint 24 órája nem volt áram. Ezen a ponton már durva idegesség fogott el minket, és felhívtuk a közös képviselőnket. Nem tud semmit. Remek... Felhívjuk akkor a ELMŰ hibabejelentését. Nem veszik fel 20 percen keresztül. Neten hírek olvasása, 7-9000 körül még mindig nincs áram. Utáljuk áramszolgáltatónkat beszélgetés gyertyafénynél a konyhában, majd ötletelés, hogy hogy lehetne olvasni. 3-4 gyertya ehhez nem elég. Ez tapasztalat. A mécses felejtős. Már ha nem a gyerek a cél, de ez családon belül kizárva. Szenvedve vakoskodás a könyv felett 11-ig. Halljuk, hogy a szomszéd érkezik haza, helyi módon kiabálva az erkélyablakon keresztül megbeszéljük, hogy jöjjön át, amíg fel nem melegszik a hűtőben a sör. "Meglepő" módon 3 perc múlva nálunk ült a konyhában. Éjfélig dumálás (tudjátok: Köcsög ELMŰ, Jé, hideg a sör? De jó a hűtőtök, de köcsög az ELMŰ, politika, vallás, Az ELMŰ nyaljon majomkakát. És így tovább...). Utána a rádöbbenés, hogy hárman vagyunk, mindenki tud ultizni, és fél 3-ig zsugázás.

Másnap kelés délben. Rövid ébredezés után ELMŰ ügyfélszolgálat. Ezt a beszélgetés úgy jellemezném, mint amikor én megyek a fogorvoshoz egy régen meghalt foggal. Az első vizsgálat után ki kellene húzni, de amikor a fogó előkerül, a szájam nem nyílik valahogy, és a kommunikáció is elhal. A hibabejelentésnél megadom, hogy, NEM közvilágítással van bajom (komolyan, 1-es gomb, ha közvilágítás, MINDEN MÁS ESETBEN 2), megadom az ügyfélszámot. A rendszer közli, hogy rögzítik, és ha terrortámadás van, akkor öt évig bizonyító erejű, de megbéklyózzák még az unokáimat is, ha csúnyát mondok. Ezután egy géphang tájékoztat, hogy a mi területünkön nem tudnak hibáról. Élénk káromkodásomat az törte meg, hogy teljesen meglepő és hirtelen módon beleszól az ügyintéző a telefonba (ezúton is tiszteletem a kedves hölgynek). Elmondom neki, hogy hát nálunk az ő tudomásukkal szemben nincs áram 1,5 napja. Hát, ők erről nem tudnak, DE VAN MUNKALAP FELVÉVE. Gondoltam magamban, hogy a tudathasadásom bizonyára az áram kimaradásának az első jele, mindegy. Mikor lesz áram, mert most akkor bejelentem, hogy itt bizony az elektronok áramlásának semmi nyoma nincs. Keres, kutat. Felvettük, majd lesz áram, dolgozunk az ügyön. Mondom neki hohó (na jó nem így, de erre gondoltam), beszélgessünk arról a munkalapról. Kiderült, hogy a trafó, amihez tartozunk, ahhoz még 3 ház és egy öregek otthona tartozik. Beszéltem Nektek a fogorvosos hasonlatról. Hát én áttuszkoltam biza a képzeletbeli fogómat a telefonon, és kiszedtem belőle, hogy 18-án 10:40-kor rögzítették a lapot, tehát több mint 24 órával korábban. Kérek tájékoztatást az állapotról. Nincs, folyamatban. Kérek tájékoztatást arról, hogy ki tud tájékoztatni. Nincs senki, aki többet mondhat. Kérek tájékoztatást arról, hogy ki szervezi a munkát. Azt nem tudja. Azok a kósza elképzeléseim, hogy adja meg a kirendelt szerelő számát persze azonnal zátonyra futnak. Elköszönök. Detonálok.

Az ablak nyitva, minden folyamatosabb motorhangra reagálok, kimegyek. Egy óra múlva eddig nem látott vendég lent: az ELMŰ szerelőkocsija. Ruházat magamra rángatása, mondom magamban, ezek innen nem mennek el amíg nincs áram. Két (hozzám képest) idősebb bácsi az áramszolgáltatónktól, bejelentésre jöttek, mert valaki felhívta az ügyfélszolgálatot, és olyan infókat akart tudni, amitől becsokizott az ügyintéző. Nem, itt nem ismertem magamra... Ők voltak azok, akik miatt nem kezdtem el szervezni az ELMŰ ostromát. Először is empatikusak voltak, meghallgatták, hogy a saját cégük egy kalap kaki, aki nem tájékoztatott. Közben a kolléga megsasolta a járda alatt a trafót, majd feljött, hogy túl magas a páratartalom (értsd: térdig ér a víz, ha nem mélyebb). Így nem indítható el a trafó. Rögtön kérdezem, hogy miben tudunk segíteni. Mondják, semmiben, csak ki kell szivattyúzni, és utána üzembe helyezhető. Digitális munkalapon bejelenti az egyik, a másikkal beszélgetek.

Időközben olvastuk a híreket, és ott írták, hogy ilyenkor a talajvíz felszivárog a trafóhoz (WTF...), és ez okozta a zárlatot. Ki kell szívni onnan a vizet az újraindításhoz, és ha NEM SZIVÁROG VISSZA, akkor lesz áram. Ez okozta többek közt a körúton is azt a helyzetet, hogy nem tudták elindítani a szolgáltatást. Sokan nem tudják, hogy Fővárosunk alatt ugyanis vannak vízmosások, régi Duna-medrek (tervezett és lecsapolt is), és így a talajvíz ott extrém módon megnőtt. Mi kb. egy kilométerre lakunk a körúttól, tehát fennállt a veszélye annak, hogy a szivárgás miatt PÉNTEKIG nem lehet visszakapcsolni az áramot. Időközben a környékbeli lakók és házmesterek felgyűltek körülöttünk. Nem jöttek oda, mert látták, hogy beszélgetünk, és szedem az infókat, mivel arcról ismertek, tudták, hogy továbbadom. Közben csörgött a bácsi telefonja, elfordult. A lakóknak zanzásítva elmondom, hogy ha nem szivárog, akkor lesz áram. Mit lehet tenni? Gyorsban megbeszéltük, hogy húszezer okunk van arra, hogy nem is szivárog az a víz, legyen bármi. A telefon után gyorsan megbeszéltem ezt a szerelővel.

Ez után felmentem a lakásba, és a ház lakóit is tájékoztattam hangosan sérelmezve, hogy a közös képviselőnk NEM JELENTETTE BE a kimaradást, de legalább a mi hívásunkra reagálnak most. Jah, és hogy a húszezer okból a házra jut ötezer, amit össze kell kalapozni. Ez egy 30 másodperces probléma volt... Minden házban :)

A lakásban kis várakozás után halljuk, hogy nagyteherautó jött. Piros, tűzoltó műszaki egységnek néz ki, de a körülötte mozgó emberek a katasztrófavédelem tagjai voltak. Jöttek szívni. Mármint vizet az aknából. Csatornarendszerbe, mert európaiak vagyunk. Elindítják, 5 perc pumpa, majd várakozás. Szivárog. Újra szívás 5 percig, várokozás. Újra szívás, szivárgás elállt a szerelőnk szerint (na persze). Úgy tűnik, elég okot adtunk rá, hogy ez bizony a természet ellenében ne szivárogjon. Szerelő betelefonál a központba, és voila, 10 perc múlva már volt is áram. Mondta, hogy ha egy órán belül elmegy, akkor jelezzünk neki, egyébként kellemes estét. Ők el, áram lett.

Az eset tanulsága az, hogy magad uram, ha a közös képviselőd nem jut előre, valamint olyan mennyiségű infót kell kérni az ügyfélszolgálattól, amire hivatkozva már komolyabban veszik az embert. És ha a "dzsumbujban" laksz? Akkor bizony Te leszel az utolsó, akinek áramot csinálnak. Jó, hogy volt gyertya, elemlámpa (tartalék elemmel), és jó fej szomszédok. E-nélkül megőrülsz.