A hétfői vihar Budapest belvárosában minket se kímélt. Hogy őszinte legyek, bár láttuk az ablakból, hogy vihar van, de itt a helyszínen semmivel nem tűnt többnek, mint egy erősebb vihar. Aztán elment az áram.

Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a 21. században az áram hiánya a városi lakosságot megbénítja. Ez különösen azokra igaz, akik gázt nem használnak, csak villanyt. A világításhoz, főzéshez, a fűtéshez, a hűtéshez, a meleg vízhez. És akkor nem a tévéről, számítógépről, zenéről, telefontöltésről beszélünk, mert ezek nélkül el lehet lenni időlegesen. A legnagyobb probléma, hogy egy munkanap végén az ember büdösen hazaér egy világítás és meleg víz nélküli lakásba (esetleg enyhén megázva, ha peches), és nincs kb. semmi.

Értelemszerűen ilyenkor elfogadja a dolgot, és kimegy a lakásból, amúgy se volt hideg idő (max enyhén hűvös, de most nem a 38 fokos hőségről írunk), szóval a lényeg, hogy a kényszerkimozdulásnak megvannak a maga előnyei. Én többek között találkoztam rég nem látott szomszédokkal, összeszedtem a friss pletykákat, és miután mindent átbeszéltünk gyertyafény mellett, utána kimentem sörözni haverral. Itt kezdődött a horror.

Sokan talán nem tudják, hogy a VIII. kerület belsejében lakok, aminek azt szoktam mondani, hogy a híre rosszabb, mint amennyire "gáz" itt lenni. Nyilván vannak alapvető normák, amihez igazodni "illik", de ha nem zavarja senki a másik köreit, akkor nincsenek problémák. Itt lakok 25 éve, ez alatt talán ha két atrocitás ért, ebből egy még a játszótéren, egy meg éjjel részegen hazaféle bandukolva. Egyik se volt túl komoly.

Egy szó mint száz, kimentem a ház elé, hogy találkozzak egy sörözésre barátommal. Lustaságomhoz illően hívtam (volna) egy taxit, de ott csak a vonalat tudtam tartani, szilveszteri állapotok uralkodtak e-téren. Az eső esik, az utca az áramkimaradás miatt teljes sötétségbe borulva. Az utcán békésen sétálgatnak az emberek 3-4 fős csoportokban. Sose féltem, de most becsokiztam. Felhívtam a szomszédot, hogy jöjjön ki őrizni engem, amíg fogok egy kocsit. Gyorsan ki is jött, már ketten féltünk. 30 perc alatt jött egy szabad jelzést nem használó kocsi, aki a bátortalan intésemre megállt. Elbúcsúztam a szomszédtól, és elmentünk a találkozási pontra.

A sörözés jó volt, vigyorogtunk, de sajnos bezártak éjfélkor. Fél kettő fele a tulaj még mindig nem szólt, de már éreztük, hogy menni kell. Időközben még csapódott hozzám édesanyám, akit nem értem el addig. Ő is hazament, körülnézett az utcán, és inkább ki se szállt, hanem felhívott, hogy mentsem meg, de miután rájött, hogy fényben ülünk, és van főzött kávé, csatlakozott. Szóval elindultunk haza (kocsival), és amikor leparkoltunk a ház előtt, a helyzet nem változott, folyamatosan éreztük a szemeket a tarkónkon. A sötét lépcsőházban lassan felértünk (édesanyám rokkant), bezártuk az ajtót, és egy kicsit megnyugodtunk. Gyújtottunk egy gyertyát, kicsit beszélgettünk, majd lefeküdtünk aludni.

Másnap délben keltem. Áram sehol. De jó, határidős meló lenne, és nincs áram... Telefon 30% körül, remek, megnézem a híreket mobilról. Látom, hogy katasztrofikus a helyzet. Az utak beszakadtak, áram 45.000 lakásban nincs, de az ELMŰ gőzerővel dolgozik az ügyön. Remek mondom, marad a várakozás, és az analóg szórakozás, a könyv. Mellékesen Rejtő Jenő: Menni vagy meghalni c. műve még mindig remek légiós regény, ajánlom mindenkinek. Ez sötétedésig amúgy nyugis, ha nem is kényelmes szórakozás. Aztán családi vacsi szervezés, "aperitifnek" városnézéssel. Nem járunk túl gyakran étterembe, és amit megcéloztunk volna, az a Duna Plázától kifelé kicsit volt. Kocsival 20 perc. Odaértünk, étterem már gyógyszertár, remek... Ezután vissza a kerületbe egy kiskocsmába, ott (is) van pacalpöri, meg kevésbé parasztbelűeknek is ételek. Itt rajtam kívül az étteremben mindenki hatalmas adag kajákat kapott, én egy gyűszűnyit. Hőzöngés, kajál(gat)ás, közben telefontöltés. Fizetés, hely leírása a képzeletbeli listánkról, go haza. Vagy mégsem. Igyunk egy kávét valahol, mert otthon nincs. Kimentünk egy kávézóba, ittunk egy (jó) kávét, majd utána mentünk haza. Este 9. Töksötét.

Ekkor már picit több, mint 24 órája nem volt áram. Ezen a ponton már durva idegesség fogott el minket, és felhívtuk a közös képviselőnket. Nem tud semmit. Remek... Felhívjuk akkor a ELMŰ hibabejelentését. Nem veszik fel 20 percen keresztül. Neten hírek olvasása, 7-9000 körül még mindig nincs áram. Utáljuk áramszolgáltatónkat beszélgetés gyertyafénynél a konyhában, majd ötletelés, hogy hogy lehetne olvasni. 3-4 gyertya ehhez nem elég. Ez tapasztalat. A mécses felejtős. Már ha nem a gyerek a cél, de ez családon belül kizárva. Szenvedve vakoskodás a könyv felett 11-ig. Halljuk, hogy a szomszéd érkezik haza, helyi módon kiabálva az erkélyablakon keresztül megbeszéljük, hogy jöjjön át, amíg fel nem melegszik a hűtőben a sör. "Meglepő" módon 3 perc múlva nálunk ült a konyhában. Éjfélig dumálás (tudjátok: Köcsög ELMŰ, Jé, hideg a sör? De jó a hűtőtök, de köcsög az ELMŰ, politika, vallás, Az ELMŰ nyaljon majomkakát. És így tovább...). Utána a rádöbbenés, hogy hárman vagyunk, mindenki tud ultizni, és fél 3-ig zsugázás.

Másnap kelés délben. Rövid ébredezés után ELMŰ ügyfélszolgálat. Ezt a beszélgetés úgy jellemezném, mint amikor én megyek a fogorvoshoz egy régen meghalt foggal. Az első vizsgálat után ki kellene húzni, de amikor a fogó előkerül, a szájam nem nyílik valahogy, és a kommunikáció is elhal. A hibabejelentésnél megadom, hogy, NEM közvilágítással van bajom (komolyan, 1-es gomb, ha közvilágítás, MINDEN MÁS ESETBEN 2), megadom az ügyfélszámot. A rendszer közli, hogy rögzítik, és ha terrortámadás van, akkor öt évig bizonyító erejű, de megbéklyózzák még az unokáimat is, ha csúnyát mondok. Ezután egy géphang tájékoztat, hogy a mi területünkön nem tudnak hibáról. Élénk káromkodásomat az törte meg, hogy teljesen meglepő és hirtelen módon beleszól az ügyintéző a telefonba (ezúton is tiszteletem a kedves hölgynek). Elmondom neki, hogy hát nálunk az ő tudomásukkal szemben nincs áram 1,5 napja. Hát, ők erről nem tudnak, DE VAN MUNKALAP FELVÉVE. Gondoltam magamban, hogy a tudathasadásom bizonyára az áram kimaradásának az első jele, mindegy. Mikor lesz áram, mert most akkor bejelentem, hogy itt bizony az elektronok áramlásának semmi nyoma nincs. Keres, kutat. Felvettük, majd lesz áram, dolgozunk az ügyön. Mondom neki hohó (na jó nem így, de erre gondoltam), beszélgessünk arról a munkalapról. Kiderült, hogy a trafó, amihez tartozunk, ahhoz még 3 ház és egy öregek otthona tartozik. Beszéltem Nektek a fogorvosos hasonlatról. Hát én áttuszkoltam biza a képzeletbeli fogómat a telefonon, és kiszedtem belőle, hogy 18-án 10:40-kor rögzítették a lapot, tehát több mint 24 órával korábban. Kérek tájékoztatást az állapotról. Nincs, folyamatban. Kérek tájékoztatást arról, hogy ki tud tájékoztatni. Nincs senki, aki többet mondhat. Kérek tájékoztatást arról, hogy ki szervezi a munkát. Azt nem tudja. Azok a kósza elképzeléseim, hogy adja meg a kirendelt szerelő számát persze azonnal zátonyra futnak. Elköszönök. Detonálok.

Az ablak nyitva, minden folyamatosabb motorhangra reagálok, kimegyek. Egy óra múlva eddig nem látott vendég lent: az ELMŰ szerelőkocsija. Ruházat magamra rángatása, mondom magamban, ezek innen nem mennek el amíg nincs áram. Két (hozzám képest) idősebb bácsi az áramszolgáltatónktól, bejelentésre jöttek, mert valaki felhívta az ügyfélszolgálatot, és olyan infókat akart tudni, amitől becsokizott az ügyintéző. Nem, itt nem ismertem magamra... Ők voltak azok, akik miatt nem kezdtem el szervezni az ELMŰ ostromát. Először is empatikusak voltak, meghallgatták, hogy a saját cégük egy kalap kaki, aki nem tájékoztatott. Közben a kolléga megsasolta a járda alatt a trafót, majd feljött, hogy túl magas a páratartalom (értsd: térdig ér a víz, ha nem mélyebb). Így nem indítható el a trafó. Rögtön kérdezem, hogy miben tudunk segíteni. Mondják, semmiben, csak ki kell szivattyúzni, és utána üzembe helyezhető. Digitális munkalapon bejelenti az egyik, a másikkal beszélgetek.

Időközben olvastuk a híreket, és ott írták, hogy ilyenkor a talajvíz felszivárog a trafóhoz (WTF...), és ez okozta a zárlatot. Ki kell szívni onnan a vizet az újraindításhoz, és ha NEM SZIVÁROG VISSZA, akkor lesz áram. Ez okozta többek közt a körúton is azt a helyzetet, hogy nem tudták elindítani a szolgáltatást. Sokan nem tudják, hogy Fővárosunk alatt ugyanis vannak vízmosások, régi Duna-medrek (tervezett és lecsapolt is), és így a talajvíz ott extrém módon megnőtt. Mi kb. egy kilométerre lakunk a körúttól, tehát fennállt a veszélye annak, hogy a szivárgás miatt PÉNTEKIG nem lehet visszakapcsolni az áramot. Időközben a környékbeli lakók és házmesterek felgyűltek körülöttünk. Nem jöttek oda, mert látták, hogy beszélgetünk, és szedem az infókat, mivel arcról ismertek, tudták, hogy továbbadom. Közben csörgött a bácsi telefonja, elfordult. A lakóknak zanzásítva elmondom, hogy ha nem szivárog, akkor lesz áram. Mit lehet tenni? Gyorsban megbeszéltük, hogy húszezer okunk van arra, hogy nem is szivárog az a víz, legyen bármi. A telefon után gyorsan megbeszéltem ezt a szerelővel.

Ez után felmentem a lakásba, és a ház lakóit is tájékoztattam hangosan sérelmezve, hogy a közös képviselőnk NEM JELENTETTE BE a kimaradást, de legalább a mi hívásunkra reagálnak most. Jah, és hogy a húszezer okból a házra jut ötezer, amit össze kell kalapozni. Ez egy 30 másodperces probléma volt... Minden házban :)

A lakásban kis várakozás után halljuk, hogy nagyteherautó jött. Piros, tűzoltó műszaki egységnek néz ki, de a körülötte mozgó emberek a katasztrófavédelem tagjai voltak. Jöttek szívni. Mármint vizet az aknából. Csatornarendszerbe, mert európaiak vagyunk. Elindítják, 5 perc pumpa, majd várakozás. Szivárog. Újra szívás 5 percig, várokozás. Újra szívás, szivárgás elállt a szerelőnk szerint (na persze). Úgy tűnik, elég okot adtunk rá, hogy ez bizony a természet ellenében ne szivárogjon. Szerelő betelefonál a központba, és voila, 10 perc múlva már volt is áram. Mondta, hogy ha egy órán belül elmegy, akkor jelezzünk neki, egyébként kellemes estét. Ők el, áram lett.

Az eset tanulsága az, hogy magad uram, ha a közös képviselőd nem jut előre, valamint olyan mennyiségű infót kell kérni az ügyfélszolgálattól, amire hivatkozva már komolyabban veszik az embert. És ha a "dzsumbujban" laksz? Akkor bizony Te leszel az utolsó, akinek áramot csinálnak. Jó, hogy volt gyertya, elemlámpa (tartalék elemmel), és jó fej szomszédok. E-nélkül megőrülsz.