Nagyon sok olyan kommentet, emailt kapok, amit egyszerűen nem tudok mire vélni. Itt most tekintsünk el attól, hogy helyesírásilag és központozásilag problémásak, leginkább tartalmi-megértési problémákról lesz itt szó. Főképpen ezt arra értem, hogy elmondok valamit - most éppen ami kiverte a biztosítékot - egy két- és félperces videóban, és rákérdeznek arra, ami abban elhangzik. Szóról szóra.

Rég írtam blogpostot, mert nem nagyon merült fel bennem olyan probléma, ami igazán erre késztetett volna. Meglehetősen sok dolog történt velem persze, de a zömét "kiadtam" egy vlogvideóban, és igazán csak most érett meg bennem, hogy van egy-két dolog, amit nem értek. Alapvetően persze megpróbáltam utánanézni a témának, de úgy gondolom, hogy ez még nem elegendő arra, hogy véleményt nyilvánítsak valamiről, de térjünk is a tárgyra.

Tehát elmondok valamit a videóban, jelen esetben azt, hogy lesz egy új sorozat. Értem én, hogy ezt nem "katonásan" mondom el, hogy lesz egy új sorozat, ez a címe, szombaton lesz, pont, hanem egy kicsit kacifántosabban, de úgy gondolom (gondoltam), hogy ez érthető, egyértelmű, és bővebben kifejtettem. Tévedtem. Aztán elkezdtem utánanézni a dolognak, hogy mi lehet ennek az oka. A kutakodás közben jöttek olyan szakszavak, mint a deeper understanding (mélyebb megértés), vagy a funkcional illiteracy (funkcionális illiteráció - funkcionális analfabetizmus), és e-mellett elkezdtem vizsgálni, hogy összességében mi(k) lehetnek az okai annak, hogy elmondok/leírok valamit, és az nem jut el az agyáig valakinek, mi több, még rá is kérdez egy - a videóban első mondatban elhangzó - dologra. Nyilván az első reakció az egy torz arcszerkezet mellett elhangzó szívből jövő "Ez hülye?!" kérdés felvetése, aztán eljutunk oda egy idő és bizonyos mennyiség után, hogy bennünk lehet a hiba.

Mielőtt azonban mélyebben belemegyünk az okokba, mindenképpen érdemes definiálni, hogy mit is jelent a funkcionális illiteráció fogalma, amit utólagos engedelmével a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetétől "kölcsönöztem":

"funkcionálisan illiterátusnak az olyan személyt tekintjük, aki valamikor megtanult olvasni és írni, a betûket még ma is ismeri, s néhány szavas közlemények (feliratok stb.) elolvasása nem okoz gondot neki, de ennél hosszabb szövegekkel nem, vagy csak rendkívüli erõfeszítések árán képes megbirkózni"

Nyilván önmagában ennek az idézetnek az értelmezése önmagában problémákat okozhat, de ha ezen túl tekintünk egy kicsit, akkor átvezethető ez a bonyolult mondatszerkezetes nyakatekert mondataimra is. Elismerem, nem vagyok egy szimpla ember ilyen téren, de ezt tudjátok be annak, hogy sok gondolat kavarog bennem, és nem előre komponálom a szövegeket, hanem erősen improvizálok. Viszont megvan a lehetőség a többszöri hallgatásra, és arra, hogy ha valami valóban nem világos, akkor tényleg meg lehet kérdezni egy hozzászólásban.

Éppen ezért arra jutottam, hogy NEM ÉRTIK azt, amit elmondok. Nem azért, mert nem tudnak magyarul, hanem mert a mondatszerkesztésem, a szavaim számukra nem értelmezhetőek. Hogy ez azért van, mert túl hosszú körmondatok, vagy azért, mert hülyék, azt nem tudom, de ahhoz, hogy "tömegmodellt" alkalmazzunk, néha le kell menni a tömeghez körülnézni, hogy mire is vevők.

Tehát a rövid - és nem ad-hoc - vlogjaimhoz egy új modellt tervezek bevezetni. Teljesen ismerős lehet, mert aki már nézett természetfilmet mondjuk a National Geographic műsorán, az tudja, hogy mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el. És akkor most idézzük fel, hogy hányszor mondanak el mindent?!

Ha ez nem lenne elég, mind a hatszor máshogy mondok el mindent. Mert különben nem értik meg, hogy mi a mondanivalóm. És a mondataimat is rövidebbre kell fognom, mert ha vesszőt rakok elé, akkor a "mágikus vesszőfelejtési" varázslat eltünteti a mondatom első felét. Vagy ha hosszú körmondat, akkor a mondat 90%-át. Nem tudom, mi szakad meg ilyenkor, de többnyire ez lehet a probléma, és a megoldás az, hogy "pedagógiailag" fejlesztenem kell a képességeimet, különben el fogok vérezni a kommunikáció "semmibe kiáltós" oltárán. Vagy egyszerűen belehalok egy agyérgörcsbe a kommenteknél.

Alapvetően viszont most, hogy leírtam, sokkal jobban érzem magam, és azt hiszem, legközelebb kitérek majd arra, hogy mennyire bántó tud lenni valaki írásban a központozás hiányával akaratán kívül is. Mert arra is kinyílik néha a bicska a zsebemben (teoretikusan, nincs bicskám).