Az elmúlt másfél héten rengeteg dolog történt velem, ami értelemszerűen a netes jelenlétem "rovására" ment. A történések mind mennyiségben, mind érzelmi vonalon megviselték a testemet, és így fordulhatott elő, hogy mind a barátokat, mind a netes ismerősöket, mind a csatornát egy kicsit el is hanyagoltam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy elöntött a szarcunami, de ugye ez csúnya lenne, mondjuk legalább szemléltetné a helyzetet, ahogy én átéltem.

Kezdjük mindjárt a legelején. az első, és egyben legfontosabb dolog, hogy édesapám kórházba került egy aorta-aneorizmával, aminek a gyógyítása egy meglehetősen komoly - bár viszonylag rutin - műtét. Sokan nem tudhatták, hogy idén februárban volt az első szívrohama, így ebben az évben már másodjára ijesztett minket igencsak komolyan meg. Értelemszerűen ez eleve egy olyan ok, ami miatt eldob az ember kapát-kaszát, és rohan ügyintézni, pizsamáért, zöldségeshez gyümölcsökért, meg még ezer és egy dolgot ügyintézni.

Időközben sikerült egy izmos megfázást is összeszedni, ami ugyan nem akadályozna a létezésben akkora mértékben, de mondjuk a tartalomgyártásban már igen, hiszen úgy nehéz, ha nem kap az ember levegőt. Ez hál' istennek már elmúlt, kifelé araszolok belőle, és bár a torkom még nem tökéletes, de mindenképpen életképes a dolog már.

Mindeközben igyekeztem a munkáimmal is haladni, ami úgyszintén egy olyan dolog, hogy eldob az ember minden mást, mert annak haladnia kell, hiszen pénzből élünk, tehát nem tehetem meg, hogy elhanyagolom. Ebből hol több van, hol kevesebb, és bár önmagában még lehetne mellette tevékenykedni, de kivételesen sok minden gyűlt össze most. Éppen ezért rohangáltam emiatt is, mint pók a falon, igyekeztem magam utolérni, és eközben beütött a ménkű, mert beesett egy rendezvényszervezési feladat csütörtök éjjel, hogy szombatra nekem össze kell szedni egy csomó cuccot a bulira, és semmi nincs meg belőle. A bérlés megoldás ugyan, viszont egy showtechnikai kiállítás miatt negyed-gőzzel ment az összes beszállító cég is, így körülbelül hat helyre kellett elmennem, volt ahova többször, hogy összeálljon minden. Aztán szombaton buli, ami délután szervezésből állt, utána hazamentem átöltözni, és mentem vissza "bulizni", ami értelemszerűen egy folyamatos felügyelet is volt egyben. Hazaindulás reggel hétkor.

Eddigre el is jutottam a fizikai és lelki korlátaimhoz nagyjából egyszerre. Miközben a fáradtságtól remegtem, már nem nagyon volt erőm arra, hogy szociális életet éljek, felvegyek, szerkesszek, vágjak, rendereljek, játsszak, jó fej maradjak és nem üvöltözzek, és úgy általában véve "partiképes" legyek. Egyszerűen besokaltam egy picit. Így fordult az elő, hogy amikor volt 1-2 órám, akkor ugyan leültem pötyögni egy kicsit a Battlefield 3-al, de ennél több nem ment. Hétfőn még a munka maradékát igyekeztem befejezni, illetve közben rohangásztam újabb köröket, de estére már kezdett lenyugodni a helyzet, és végül keddre sikeresen le tudtam ülni egy óránál hosszab időtartamra nyugodtan.

Természetesen közben történt ez-az, voltak megbeszélések, tervek, amik bedőltek, de ilyen az élet, sajnos egy nap csak 24 órából áll, egy ember nem lesz egyszerre három helyen továbbra sem, de összegzésül azt lehet mondani, hogy a nagy izgalmak lecsendesedtek, és végre sikerült eljutnom oda, hogy nyugisan, végiggondolva feldolgozzam az élményeket, és újra visszarázódjak a rendes kerékvágásba.

Ti is szoktatok ennyire elúszni akár idegileg, akár fizikailag?