Azt lehet mondani, hogy (Magyarországon) szinte mindenki azzal kezdi, hogy amikor elkezd játszani, akkor többnyire "lopott" szoftvert használ. Nyilván itt nem az ingyenes flashjátékokról van szó, mert persze a farmod ápolgatása (idősebbeknek a tevék etetése) nem minősül szerintem komoly játéknak. Amikor már egy Civlizationről van szó, az játék...

Komolyra fordítva a szót, azt hiszem, elmondható, hogy ennek a hagyománya még arra az időre terjed vissza, amikor itthon nem, vagy csak relatíve borzasztó drágán lehetett megszerezni bármilyen szoftvert. Abban az időben ment a másolgatás ezerrel, és (szerintem) szerzői jogi törvény se volt rá, mert hát miért is lett volna néhány hóbortos hülyegyerek miatt szabályozás, kit érdekelt, hogy csoportosan másolgatják a kazettákat, lemezeket, mikor mit. Aztán valahogy úgy alakult, hogy elterjedtek a PC-k, és velük együtt felvirágzott a másolás-ipar is. Én még emlékszek, amikor a Pecsában megírtak bármit a helyszínen - ha éppen nem volt készleten. Jó volt, olcsó volt, csak egy volt vele a bökkenő: ezzel együtt már elkezdett itthon is életre kelni ennek az "üldözése".

A mai napra eljutottunk oda, hogy szinte minden letölthető torrent oldalakról, legyen az film, zene, program, játék, tehát tulajdonképpen egy ingyenes digitális kincsesbánya már a világ, DE. A nagy probléma ezzel az, hogy sok esetben kialakult az a szokás, hogy ami innen beszerezhető, azt már nem is kell megvenni, mert minek. Jelen esetben ez a hosszabb bevezető is annak köszönhető, hogy elkészítettük a saját Minecraft launcherünket, főképpen azért, mert a munkánkat akartuk megkönnyíteni azzal, hogy nem másolgatunk/bénázunk a modolással, hanem inkább két kattintással váltogatjuk a játékainkat, ami a mi esetünkben tudja gyorsítani a munkát. Ki is adtuk ezt a nézőinknek (tudjátok, Minefanatic Youtube csatorna), aminek sokan nagyon örültek. Voltak viszont meglehetősen sokan, akik nem átallottak követelőzni, hogy miért nincs ebből "tört" verzió.

Ilyenkor szívem szerint kifakadnék minden egyes esetben, hogy: "azért baz+, mert ha megveszed, akkor működik rendesen, hogy a...", és ezután egy hosszas káromkodássorozat bukik ki belőlem, hogy mi a jó istenért nem lehet megvenni egy 20EUR játékok (cca. 6e ft.), amivel évek óta játszik az ember. Mert erre aztán igazán nem lehet azt mondani, hogy rossz befektetés, tekintve, hogy más játékot megvesznek kétszer ennyiért, és nem játszanak vele tizede ennyit sem. Aztán elkezdtem gondolkodni.

Tisztában vagyok az ország általános helyzetével, meg ugye mindig lehet dobálózni a gazdasági válsággal is, stb... Tudom, hogy sokan a nézőink közül nem rendelkeznek önálló jövedelemmel. Erre rátett még egy lapáttal, hogy kb. 3/4 éve beszélgetek erről a témáról a szomszédommal, aki (talán) mostanra kezdi megérteni, hogy a gyerekeknek az eredeti Minecraft az valódi ajándék, és nem kell szívniuk lépten nyomon mindenféle vírusos-trójais verziókkal. Itt jön a képbe az, amit vén fejemmel már nem biztos hogy látok. Nekem 20EUR, mivel keresek, azért egy elkülöníthető összeg alkalmanként, nem okoz problémát, tulajdonképpen egy este nem megyek el a haverokkal, és már "megspóroltam". Viszont aki nem keres, annak ez egy vagyon. Ezen túl pedig ugye probléma az online fizetés kérdése is sokaknak, hiszen nem értenek a Paypal-hoz, nincs dombornyomott kártyájuk, tehát nem tudják feltétlenül megoldani a vásárlást. Mondjuk én hiszek benne, hogy a legtöbb embernek van egy ismerőse, akit meg tud kérni, hogy segítsen ebben nekik.

Egyszóval azt lehet mondani, hogy a legaktívabb játékosok egyszerűen nem tudják megoldani az internetes vásárlást, és meglehetősen kevés pénzzel rendelkeznek erre a célra. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy megvizsgálom a lehetőségét annak, hogy a nézők kedvére tegyek azzal, hogy megkerüljem a játék eredeti hitelesítését, de azért hozzá kell tennem, hogy ezt nagyon nem szívesen teszem. Ugyanis szerintem ez nagyon nem szép dolog, hogy támogassuk egy játék fizetés nélküli használatát.

Végeredményben azzal nyugtatom magam, hogy ha a "tört" verzióban limitáljuk a lehetőségeket, talán motiválja a letöltőit arra, hogy megvásárolják hosszú távon a játékot, és ezzel a teljes funkcionalitását elérje a lehetőségeknek, így picit a lelkem is megnyugszik, hogy talán nem teszek rosszat a játék készítőinek sem. Azért inkább arra buzdítanék mindenkit, hogy ha tetszik egy játék, és tehetitek, vásároljátok meg, mert hosszú távon ez ahhoz vezet, hogy látni fogják a fejlődést a kiadók, és elkezdenek elgondolkodni a lehetőségén, hogy több játékot lefordítsanak, akár szinkronizáljanak, egyszóval teljes értékű piacnak számíthassunk a jövőben. Én legalábbis ebben hiszek, és így teszek.

Gondoltátok volna, hogy mennyire áram és netfüggők vagyunk? A tegnapi napra arra keltem fel, hogy az internetkapcsolatom úgy ahogy van, megadta magát az öröklétnek, ugyanis a kábelmodemem feladta a szolgálatot. Ezt többek közt azt jelentette, hogy a teljes netes jelenlétemet is el kell felejtenem addig, amíg ez meg nem oldódik. Értelemszerűen a közvetlen ismerősöket értesítettem a helyzetről, így ők már nem lepődtek meg azon, hogy nem vagyok elérhető se emailen, se skypeon, se egyéb formában. No de mit lehet csinálni, ha nincs net?

Ilyenkor - legnagyobb szomorúságomra - nem lehet Kauzár Játékost olvasni. Internet nélkül sajnos ez nem működik olyan jól, minden esetre felkészülve tehát legyen minden cikkünk nyomtatott verzióban is meg, ha esetleg egy ismerősnél nethez jutsz, akkor előre elkészített kockásfüzetben mindenképpen legyenek bekészítve a kommentjeid, amiket azon nyomban begépelsz. Így nem maradhatsz le semmiről, ami a blogon történik.

Vannak persze a közhelyek, hogy ilyenkor lehet tévézni, könyvet olvasni, ami persze valóban igaz, de a megváltozott médiafogyasztásnak köszönhetően a többségünk már szerintem azt se tudja, mi az a lineáris műsorszórás a Youtube korában. Apropó, ha nethez jutsz, ne felejtsd el csekkolni a Minefanatic oldalát, mert az még az internet halála után is postolja a napi videóját :D

Az igazi gamer nem a Steamen éli az életét, hanem a játékokban. Persze erre egy MMO a legjobb választás, de internet nélkül érdemes kacsingatni az offline játékok után. Már megvetted a Cities: Skylines-t? Itt az ideje nekiugrani, ugyanis 2015 egyik legígéretesebbnek tűnő szimulátora lett steam workshoppal (amihez persze offline nem férsz hozzá), és minden földi jóval. Ha már telepítetted, tudod játszani is. Persze elő lehet venni valami retro játékot, vagy például egy wordben (ki használja még?) megírni egy vlogpostot, mint ez itt.

Be lehet fejezni a sorozatokat, amiket letöltöttél, hogy "majd" megnézed. Személy szerint a Csillagkapu évadváltásánál vagyok, és sajnos ugyan félbehagyta a részt, amit majd az új évaddal folytatnak, de legalább addig eljutottam. Viszont megtapasztaltam azt, hogy mit érezhettek a rajongók, amikor évadváltás volt, és még heti szinten se érkezett a betevő Jack 'o Neil beszólás, vagy egy jó "indeed" Teal'C-től. Amúgy ilyenkor személyes favoritom az 1957(?, nem tudom csekkolni az adatot net nélkül...)-es Zorro sorozat, amit a Disney készített. Kifejezetten jó tartalékos szűkös időszakra. Persze ugyanez vonatkozik a majdmegnézős filmekre is, amiket előzetesen bekészítettél.

Favoritom még ilyenkor a "nincsmittennibekellbacni" mentalitás is, ami amúgy kiválóan kombinálható a korábbiakkal, tehát értelemszerűen itt nem a túlzott alkoholfogyasztásra akarok buzdítani senkit (dehogynem...), hanem egy kiegészítő lehetőségként tekintsünk rá.

Lehet még főzőcskézni egy kicsit, hiszen a bolt az egy igazi offline hely, ráadásul netes behatások nélkül kifejezetten üdítő tud lenni szociális életet látni, még ha csak a kassza csipogása is az a boltos nénivel. Ha ügyesen kombináljuk a korábbiakkal, akkor akár egész kellemes napunk is lehet, de persze a lehetőségeknek nincs itt még vége.

Emlékeztek még a jó öreg társasjátékra? Vegyétek elő, és már indulhat is a Monopoly party hosszas alkudozással, vagy egy jó Bridzs, ha pont négyen vagytok, egyszóval lehet társas, kártya, fogócska, a lényeg hogy együtt legyetek, amit persze mindenki kihagyott az esti skype és gaming miatt :D

Vagy ha már nem a gép előtt ülsz (sic!), akkor ki lehet menni pl. sportolni egy keveset. No itt nem a hagyományos dolgokra gondolok, de például ha szép az idő, akkor

Mostanában esténként új szokást vettünk fel a barátokkal, mivel már egy bő éve csoportosan élünk a skype-on, és elfogytak a témák. Nyilván, ha van valami, akkor szoktunk beszélgetni, de ez napi 6-10 órás konferenciában már nem működőképes. Nagyjából este 10-re eljutunk oda, hogy már mindent megbeszéltünk, minden megcsináltunk, amit akartunk, és alapjaiban már semmi "dolgunk" nincs, így megalapítottuk a mi kis privát filmklubunkat. Ennek a tapasztalatairól szeretnék egy kicsit "sztorizgatni" most.

Amikor társasági filmnézés van, akkor kicsit más szempontokat kell figyelembe venni, mintha egyedül, magunkban böngésszük a kínálatot. Mivel közben beszélgetünk, hozzászólásokat fűzünk a filmhez, ezért olyan filmet nem érdemes elővenni, aminél ez bárkit zavarhat. A másik szempont, hogy lazulós, szórakoztató legyen, tehát a túl komoly drámaiság is szinte kizáró ok lehet. Viszont amire rájöttünk, hogy az egészen elképesztően (szar) gagyi filmeken összességében jót röhögünk, és amit egyedül kilőnénk, és inkább néznénk mást, az csoportosan jobban működik. Így jutottunk el a B és ZS filmek csoportjához.

Ennek jelenleg a legjobb forrása az Asylum filmek, amik ugye tökéletes színészi munkájával, remek effektjeivel, fordulatos történeteivel elkápráztatja a nézőit. A művek magával ragadóak, kivitelezésüknek köszönhetően remek alapot nyújtanak egy társasági filmnézéshez. Persze nem csak ezeket vesszük elő, de a "szint" alapvetően itt kezdődik. A stúdióról körülbelül annyit érdemes tudni, hogy alacsony költségvetésű filmjeivel hódít, mindig nyereségesen. Ezt úgy csinálja, hogy lemásolja az éppen aktuális sláger film címét picit, a borítóját picit, és rittyent hozzá egy "remek" sztorit, ami természetesen hemzseg a történeti hibáktól, kliséktől, lezáratlan ügyektől, stb...

Elsőként egy örök klasszikust ajánlanék mindenkinek, ami a cápák lélektanába vezeti be a nézőit, és ez nem más, mint a tornádóval kombinált cápák, a Sharknado, ami az Asylum stúdiónak az egyik legsikeresebb filmje lett, annyira, hogy elkészült belőle egy második rész, és már a harmadikat is készítik. Nem véletlenül. Mi is sírva röhögtük végig mind az első, mind a második részét, ahol többek között megtudhattuk azt az információt, hogy egy hullámos lappal túl lehet élni a tornádót, vagy hogy a cápák kiválóan elvannak a bokáig érő vízben is. A második részben még azt is megcsodálhattuk, hogy kiváló kötélmászási képességeik remek vadásszá is teszik őket. A repülés már csak másodlagos ebben a kontextusban. Egyszóval mindenkinek ajánljuk, aki esetleg nem látta volna.

Ezzel persze vég nélkül sorolhatnánk, hogy az Asylum stúdió milyen filmeket ontott ki magából, csak hogy kiemeljünk egyet, a Titanic II. se volt kispályás hülyeség, többször fogtuk a fejünket a remek CGI és a tökéletes rendezés miatt. De térjünk is át egy másik stílusra, a horror-vígjátékokra.

Mivel többen vagyunk, több különböző stílust részesítünk előnyben, ami kifejezetten jót tesz a filmkulturális fejlődésünk szempontjából is. Éppen ezért külön jó, ha van a társaságban egy horror rajongó, aki ráadásul jártas a B horrorok világában is érdeklődésének köszönhetően. Innen jött az A Dög 1-2-3 a képbe. Egymás után, egyhuzamban, mert kemények vagyunk. Olyannyira, hogy sírva röhögtük végig már az első részt is, de ami utána jött, az már-már szürreális volt. A film teljesen parodizálja minden részében a horror filmeket, erős szexuális utalás például, amikor megdöngeti az egyik szörny - már nem is tudom melyik részben - a macskát. Amúgy az első részben még lehetett egy picit izgulni, ott volt valami történet, a második résztől ez végleg hátrább sorolódott, és inkább a jelentekre érdemes koncentrálni, mint a történetre. Amit érdemes tudni, hogy a 2. és 3. rész teljesen összefügg - már amennyiben beszélhetünk összefüggésekről -, tehát mindenképpen egyszerre javallott a megnézése. A privát véleményem a Dög-ről, hogy beteg, aberrált, perverz néhol, de nagyon jó. Ha éppen horroros(abb) hangulatban vagytok, elő lehet venni.

Végezetül egy csalódásról is be kell számoljunk, aminél az ellenkezőjét vártuk, mint amit kaptunk. Történt ugyanis, hogy rátaláltunk a Buffy, a vámpírok réme sorozat előzményfilmjére (azonos címmel), és gondoltuk, hogy akkor legyen egy kicsit ilyen is, és amibe belefutottunk, az a legszörnyebb álmunkat is túlszárnyalta. Ugyanis egy gagyi horror-vígjáték is jobb ennél. Egyszerűen ez egy nagyon rossz film volt. Később megnéztük, hogy valami másodrangú rendező készítette a sorozat előtt öt évvel, és Joss Whedon "csak" írta, de azt nyilatkozta, hogy a forgatókönyvet olyan drasztikusan átírták, hogy szíve szerint megakadályozta volna a megjelenést, ha teheti. Megértjük, mert utána belenéztünk a sorozatba, és hát nem csak a öt év különbség, hanem bizony rendezésbeli dolgok is meglátszottak rajta. Pedig több pénz nem volt rá, sőt... Szóval Buffy-ból csak a sorozatot nézzétek meg, azt viszont jó szívvel tudom ajánlani, mert rettenetesen jó a hosszútávú karakterfejlődése, személy szerint nagyon szerettem nézni a sorozatot.

Nagyon sok olyan kommentet, emailt kapok, amit egyszerűen nem tudok mire vélni. Itt most tekintsünk el attól, hogy helyesírásilag és központozásilag problémásak, leginkább tartalmi-megértési problémákról lesz itt szó. Főképpen ezt arra értem, hogy elmondok valamit - most éppen ami kiverte a biztosítékot - egy két- és félperces videóban, és rákérdeznek arra, ami abban elhangzik. Szóról szóra.

Rég írtam blogpostot, mert nem nagyon merült fel bennem olyan probléma, ami igazán erre késztetett volna. Meglehetősen sok dolog történt velem persze, de a zömét "kiadtam" egy vlogvideóban, és igazán csak most érett meg bennem, hogy van egy-két dolog, amit nem értek. Alapvetően persze megpróbáltam utánanézni a témának, de úgy gondolom, hogy ez még nem elegendő arra, hogy véleményt nyilvánítsak valamiről, de térjünk is a tárgyra.

Tehát elmondok valamit a videóban, jelen esetben azt, hogy lesz egy új sorozat. Értem én, hogy ezt nem "katonásan" mondom el, hogy lesz egy új sorozat, ez a címe, szombaton lesz, pont, hanem egy kicsit kacifántosabban, de úgy gondolom (gondoltam), hogy ez érthető, egyértelmű, és bővebben kifejtettem. Tévedtem. Aztán elkezdtem utánanézni a dolognak, hogy mi lehet ennek az oka. A kutakodás közben jöttek olyan szakszavak, mint a deeper understanding (mélyebb megértés), vagy a funkcional illiteracy (funkcionális illiteráció - funkcionális analfabetizmus), és e-mellett elkezdtem vizsgálni, hogy összességében mi(k) lehetnek az okai annak, hogy elmondok/leírok valamit, és az nem jut el az agyáig valakinek, mi több, még rá is kérdez egy - a videóban első mondatban elhangzó - dologra. Nyilván az első reakció az egy torz arcszerkezet mellett elhangzó szívből jövő "Ez hülye?!" kérdés felvetése, aztán eljutunk oda egy idő és bizonyos mennyiség után, hogy bennünk lehet a hiba.

Mielőtt azonban mélyebben belemegyünk az okokba, mindenképpen érdemes definiálni, hogy mit is jelent a funkcionális illiteráció fogalma, amit utólagos engedelmével a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetétől "kölcsönöztem":

"funkcionálisan illiterátusnak az olyan személyt tekintjük, aki valamikor megtanult olvasni és írni, a betûket még ma is ismeri, s néhány szavas közlemények (feliratok stb.) elolvasása nem okoz gondot neki, de ennél hosszabb szövegekkel nem, vagy csak rendkívüli erõfeszítések árán képes megbirkózni"

Nyilván önmagában ennek az idézetnek az értelmezése önmagában problémákat okozhat, de ha ezen túl tekintünk egy kicsit, akkor átvezethető ez a bonyolult mondatszerkezetes nyakatekert mondataimra is. Elismerem, nem vagyok egy szimpla ember ilyen téren, de ezt tudjátok be annak, hogy sok gondolat kavarog bennem, és nem előre komponálom a szövegeket, hanem erősen improvizálok. Viszont megvan a lehetőség a többszöri hallgatásra, és arra, hogy ha valami valóban nem világos, akkor tényleg meg lehet kérdezni egy hozzászólásban.

Éppen ezért arra jutottam, hogy NEM ÉRTIK azt, amit elmondok. Nem azért, mert nem tudnak magyarul, hanem mert a mondatszerkesztésem, a szavaim számukra nem értelmezhetőek. Hogy ez azért van, mert túl hosszú körmondatok, vagy azért, mert hülyék, azt nem tudom, de ahhoz, hogy "tömegmodellt" alkalmazzunk, néha le kell menni a tömeghez körülnézni, hogy mire is vevők.

Tehát a rövid - és nem ad-hoc - vlogjaimhoz egy új modellt tervezek bevezetni. Teljesen ismerős lehet, mert aki már nézett természetfilmet mondjuk a National Geographic műsorán, az tudja, hogy mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el, mindent hatszor mondanak el. És akkor most idézzük fel, hogy hányszor mondanak el mindent?!

Ha ez nem lenne elég, mind a hatszor máshogy mondok el mindent. Mert különben nem értik meg, hogy mi a mondanivalóm. És a mondataimat is rövidebbre kell fognom, mert ha vesszőt rakok elé, akkor a "mágikus vesszőfelejtési" varázslat eltünteti a mondatom első felét. Vagy ha hosszú körmondat, akkor a mondat 90%-át. Nem tudom, mi szakad meg ilyenkor, de többnyire ez lehet a probléma, és a megoldás az, hogy "pedagógiailag" fejlesztenem kell a képességeimet, különben el fogok vérezni a kommunikáció "semmibe kiáltós" oltárán. Vagy egyszerűen belehalok egy agyérgörcsbe a kommenteknél.

Alapvetően viszont most, hogy leírtam, sokkal jobban érzem magam, és azt hiszem, legközelebb kitérek majd arra, hogy mennyire bántó tud lenni valaki írásban a központozás hiányával akaratán kívül is. Mert arra is kinyílik néha a bicska a zsebemben (teoretikusan, nincs bicskám).

Az elmúlt másfél héten rengeteg dolog történt velem, ami értelemszerűen a netes jelenlétem "rovására" ment. A történések mind mennyiségben, mind érzelmi vonalon megviselték a testemet, és így fordulhatott elő, hogy mind a barátokat, mind a netes ismerősöket, mind a csatornát egy kicsit el is hanyagoltam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy elöntött a szarcunami, de ugye ez csúnya lenne, mondjuk legalább szemléltetné a helyzetet, ahogy én átéltem.

Kezdjük mindjárt a legelején. az első, és egyben legfontosabb dolog, hogy édesapám kórházba került egy aorta-aneorizmával, aminek a gyógyítása egy meglehetősen komoly - bár viszonylag rutin - műtét. Sokan nem tudhatták, hogy idén februárban volt az első szívrohama, így ebben az évben már másodjára ijesztett minket igencsak komolyan meg. Értelemszerűen ez eleve egy olyan ok, ami miatt eldob az ember kapát-kaszát, és rohan ügyintézni, pizsamáért, zöldségeshez gyümölcsökért, meg még ezer és egy dolgot ügyintézni.

Időközben sikerült egy izmos megfázást is összeszedni, ami ugyan nem akadályozna a létezésben akkora mértékben, de mondjuk a tartalomgyártásban már igen, hiszen úgy nehéz, ha nem kap az ember levegőt. Ez hál' istennek már elmúlt, kifelé araszolok belőle, és bár a torkom még nem tökéletes, de mindenképpen életképes a dolog már.

Mindeközben igyekeztem a munkáimmal is haladni, ami úgyszintén egy olyan dolog, hogy eldob az ember minden mást, mert annak haladnia kell, hiszen pénzből élünk, tehát nem tehetem meg, hogy elhanyagolom. Ebből hol több van, hol kevesebb, és bár önmagában még lehetne mellette tevékenykedni, de kivételesen sok minden gyűlt össze most. Éppen ezért rohangáltam emiatt is, mint pók a falon, igyekeztem magam utolérni, és eközben beütött a ménkű, mert beesett egy rendezvényszervezési feladat csütörtök éjjel, hogy szombatra nekem össze kell szedni egy csomó cuccot a bulira, és semmi nincs meg belőle. A bérlés megoldás ugyan, viszont egy showtechnikai kiállítás miatt negyed-gőzzel ment az összes beszállító cég is, így körülbelül hat helyre kellett elmennem, volt ahova többször, hogy összeálljon minden. Aztán szombaton buli, ami délután szervezésből állt, utána hazamentem átöltözni, és mentem vissza "bulizni", ami értelemszerűen egy folyamatos felügyelet is volt egyben. Hazaindulás reggel hétkor.

Eddigre el is jutottam a fizikai és lelki korlátaimhoz nagyjából egyszerre. Miközben a fáradtságtól remegtem, már nem nagyon volt erőm arra, hogy szociális életet éljek, felvegyek, szerkesszek, vágjak, rendereljek, játsszak, jó fej maradjak és nem üvöltözzek, és úgy általában véve "partiképes" legyek. Egyszerűen besokaltam egy picit. Így fordult az elő, hogy amikor volt 1-2 órám, akkor ugyan leültem pötyögni egy kicsit a Battlefield 3-al, de ennél több nem ment. Hétfőn még a munka maradékát igyekeztem befejezni, illetve közben rohangásztam újabb köröket, de estére már kezdett lenyugodni a helyzet, és végül keddre sikeresen le tudtam ülni egy óránál hosszab időtartamra nyugodtan.

Természetesen közben történt ez-az, voltak megbeszélések, tervek, amik bedőltek, de ilyen az élet, sajnos egy nap csak 24 órából áll, egy ember nem lesz egyszerre három helyen továbbra sem, de összegzésül azt lehet mondani, hogy a nagy izgalmak lecsendesedtek, és végre sikerült eljutnom oda, hogy nyugisan, végiggondolva feldolgozzam az élményeket, és újra visszarázódjak a rendes kerékvágásba.

Ti is szoktatok ennyire elúszni akár idegileg, akár fizikailag?