A minap feltettem egy videót a csatornára, ami egy vicces kis videó volt, és benne kiemeltem egy-két tulajdonságát egy másik videósnak. Nem akartam direkt utalásokat tenni, szimplán gondoltam, hogy aki érti, az egy jót nevet a dolgon, és továbbmegy. Persze nem így történt, hanem kisebb háború alakult ki, ki ellenem, ki mellettem kampányolt, alapvetően (sajnos) kevesen értették meg a célját ennek a videónak. Éppen ezért, hogy ne legyen ebből nagyobb félreértés, most elmondom, hogy mit gondoltam, amikor elkészítettem ezt a videót.

Mindenki úgy szervezi az életét és a játékait, ahogy az neki jó. Ehhez nem csak hogy bárkinek joga van, hanem - és itt külön kiemelném - tényleg úgy gondolom, hogy csinálja úgy az ember ha teheti, hogy neki jó legyen. Na ebbe sem kell nagy mögöttes tartalmakat gondolni, egyszerűen ha tudja maga körül irányítani a történéseket a saját javára, miért ne tenné meg? Itt kaptam az első "vádat", hogy minden más videóra is reagáltam, és hadakozok, meg non-stop ezzel foglalkozok. Azt kell mondjam, hogy nem. Ugyanúgy, ahogy más se foglalkozik naphosszat az én dolgaimmal, én se teszem ezt. Beszélgetünk, elvagyunk, röhigcsélünk, és én még azt is beismerem, hogy néha valóban jegyzetelek, és igen, plagizálom a poénokat, ha úgy gondolom. Eddig még ebből se volt sértődés.

Jelen videómnál meglepően heves reakciók láttak napvilágot a hozzászólásokban, aminek az egyik oldalon örülök, a másik oldalon meg kicsit sírok. Örülök, mert alapvetően jó, ha érzelmeket vált ki az ember a másikból, és jó, ha sikerül a tűréshatárt megmozgatni annyira, hogy aktivizálja magát a néző egy hozzászólás erejéig. Rossz, mert - és itt hangsúlyozom - szerintem túlzottan heves érzelmeket tettetek egy alapvetően 20 perces munka mögé. Igen, nagyjából 10 perc alatt megítam a szöveget, felmondtam, öt perc alatt összevágtam, és másik öt alatt rendereltem és feltöltöttem. De legyen 30 perc, és akkor sokat mondtam. Persze tudom, hogy egy politikus egy mondattal is kisebb forradalmat robbant ki az országban, de nem gondolom magamat ennyire fontos személynek.

Aki egy picit ismer, az tudja, hogy a végső cél amúgy a világuralom, és persze ehhez néha nem elég a szép szó, tehát egy picit be kell "mocskolni" a kezünket, de azért úgy gondolom, hogy amikor egy ennyire tudatos videót készítek, akkor az a-helyett, hogy egy ellenséges viszont alakít ki a nézők és köztem, inkább szemlélhető egy görbe tükörként is. Persze ha egy stand-up sztár kiáll a közönség elé, és ugyanezt megteszi bármelyik ismert emberrel, akkor mindenki vigyorog egyet, aztán vagy elfelejti, vagy elmeséli a barátainak, vagy beépíti a beszélgetéseibe mint egy jó poént. Érdemes azon elgondolkodni, hogy egy alkotónak biztos az-e a szándéka, hogy bántson, a lelkébe taposson másoknak, amikor ezer meg egy jobb dolga is akad. Például a szórakoztatás.

Végezetül felhívnám a figyelmeteket arra, hogy teljes mértékben igyekeztem a videó készítésénél indirekt maradni. A "támadott" fél nem szólalt fel (nyilvánosan) tudtommal, nem gondolta, hogy fel kell ezt ennyire venni. Holott én egy szóval se mondtam, hogy kiről van szó, a nézők aggaták rá ezt az inget (tudjátok, akinek nem inge...), és bár telitalálatos volt a dolog, azért elgondolkodnék azon is, hogy miért gondolt mindenki ugyanarra. Én tisztában vagyok a hiányosságaimmal, vajon más is tisztában van a sajátjaival?

Alapvetően nem szeretem azokat a játékokat, amik arról szólnak, hogy minél pusztítóbbak legyünk, de a Death Rally megfogott valamiért. No nem most, hanem '96-ban, amikor MSDOS-ra kiadta az Apogee, és először került a kezeim közé. A játék önmagában talán azzal fogta meg az akkori játékosokat, amivel a mai flashjátékok olyan népszerűek lettek; vegyél egy alap autót, fejleszd, versenyezz, lőjj szét mindenkit, és a kapott pénzből fejlessz tovább, vagy vegyél jobb autót. Akkor szépen végig is játszottam a játékot, és el is felejtettem, mint a legtöbb könnyen felejthető nevet akkoriban.

A minap a szemem megakadt a játékok böngészése közben a Death Rally megújított verzióján. Eredetileg ez egy felülnézetes autóverseny, ahol fejleszteni lehet a versenyeken megszerzett pénzből az autót, újakat lehet venni, és ehhez társulnak az ugyancsak megvehető fegyverek. Gondoltam, hogy adok neki egy esélyt, max letörlöm, mint mostanában annyi mindent, nagy bajom nem lehet. Az érdekesség, hogy nem így lett, a cikk írásának a pillanatában már a játékot kimaxoltam, és még mindig nem töröltem le. Hogy mi fogott meg benne? Talán magam sem tudhatom, de abban biztos vagyok, hogy a fejlődési lehetőség sokat dob a dolgon. Ugyan kapott egy hevenyészett történeti szálat is a játék, de ez túlzottan nem befolyásol semmit.

Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a játékmenet még mindig maradt a "régi". Ez persze nem teljesen igaz, a legfőbb - és szerintem ezen a ponton - elszúrt része a játéknak, hogy az új autókat nem megvenni lehet, hanem megszerezni játék közben alkatrészenként. A pénzt sem lehet halmozni, ami kicsit úgy érzem, hogy "túlbutított" lett. Ami jó ötlet, hogy lehet a fegyverekbe önteni tonnaszám a pénzt, mert azok nagyon sokáig fejleszthetőek, és ennek megfelelően egyre erősödnek is. Egyébként ezeknek a fegyvereknek is a 0. szintjét először alkatrészenként lehet összegyűjteni.

A verseny menete viszonylag egyszerű. Berak hat autót - velünk együtt - egy pályára, amin valamilyen irányba körbe lehet versenyezni. Bár mekerült a "szórásba" egy új pálya, ettől függetlenül kissé kevésnek éreztem a számukat, kétszer ennyi is simán elfért volna, főleg, hogy túl sokat nem befolyásol a környezet, amik egyébként változatosra sikeredtek. A játék korai szakaszában a lassú, tűzerőben is gyengélkedő autónkkal ne számítsunk nagy sikerekre, javaslom, hogy mindenki kezdje el "gyúrni" a kocsit sebességre. Mert az autón lehet úgy erősíteni a sebességet, a manőverezhetőképességet és a páncélzatot. Meg persze javítani is kell, és a fegyverekre is kell költeni. Menet közben fel lehet szedni egyébként egyxtra nitrót, plusz lőszert, vagy éppen egy javítócsomagot, ami olykor életmentő lehet, hogy be tudjuk fejezni a versenyt.

Ha egy fegyvert felhúzunk maximum szintig, utána már nem lesz gond vele, a későbbiekben azt minden autón lehet használni. Amit sajnálok, hogy az aknákból az ízlésemnek talán egy kissé keveset vihetünk magunkkal, pedig az az egyetlen lehetőségünk, hogy a hátunk mögé is küldjük a halált. Javaslom, hogy mindenképpen könnyed lazításnak töltsétek be ezt a játékot, és bár a felújított verzióban van többjátékos lehetőség, előtte mindenképpen érdemes egyedül végigvinni a játékot, hogy nagyjából azt az érzést elérd, mint a régi  klasszikussal.

Mivel sokan azzal azonosítanak, hogy a Minefanatic egyik tagja vagyok, úgy gondolom, hogy érdemes tisztába tenni, hogy miről is van pontosan szó, amikor megemlítem ezt. És meg fogom, mert napi szinten több órát e-körül forog az életem, a szociális interakcióim, és alapvetően ez az egyik hobbim.

Tehát a Minefanatic egy Youtube csatorna, amin főképpen játékos tartalom, azon belül is elsődleges Minecraftos tartalom jelenik meg. A csatornát ketten készítjük egy barátommal, Drewennel, akivel nagyjából tíz éve ismerjük egymást. A csatorna köré egyre pezsgőbb játékos élet, úgynevezett közösség szerveződik, és úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó dolog. Ehhez kiegészítésnek - a személyes vonal miatt - készül ez a blog.

A csatorna úgy született még 2012-ben, hogy Drewennel egy fülledt augusztusi melegben ültünk (és tán söröztünk az 1000 fokban a konyhájukban), és felvetettem, hogy tök sokat játszunk együtt, és miért ne vennénk fel, és tennénk fel ezt a youtube-ra. Ennyi, semmi több, minden más, ami e-körül lett, az később alakult ki. Tudjátok, rájöttünk, hogy a média erejével lehet kitűzni célokat magunknak, mint például a VILÁGURALOM, vagy hasonló badarságok. Többször is megemlítették, hogy még magunkat se vesszük mindig komolyan. Ez mondjuk nem igaz, mert ennyire nem vagyunk komolyak :D

Tehát belevágtunk a nagy videómegosztóra videót készíteni augusztusban, a nagy melegben, és a víz ömlőtt rólunk. Ott is, ahol nem akartuk (igen, a zuhany alatt...). Azóta persze tudjuk, hogy klíma nélkül - ami azóta sincs - nem lehet videózni normálisan nyáron, ezért tavasz végén gőzerővel dolgozunik előre, hogy ebbe ne nagyon fussunk bele még egyszer kényszerből. Ehhez akkor még a Bandicam nevű szoftvert használtuk, amit megvettünk az indulás előtt. Ezzel megkezdődött egy korszak - már nevezhetjük annak - az életünkben.
Azóta persze "nagyra" nőttünk, túlléptük az 1 millió videómegtekintést, és erre büszkék vagyunk. Nem gyorsan, de folyamatosan növöget a csatorna, és magunkból is egyre többet adtunk ki. Azért azt az érzést, amikor először a nagyközöség elé kerülsz egy videó keretében, na azt sose fogom elfelejteni. Kicsit izgulok ennél a blognál is, de azért közel sem annyira, hiszen, már túl vagyunk a videós élő adásokon, és egyéb szépségeken, tehát nem okoz gondot kimagyar fejezni magam :D Mondjuk az írásban kevesebbet tudok őőőőzni, de minden megoldható, csak vakarni kell! :D

Visszatérve a technikához, ugye kezdésnek a szoftveres rögzítés melett meg kellett küzdeni a gyenge minőségű mikrofonokkal, a tapasztalatlanságból adódó esetlenséggel, és általánosságban csapásként ért, hogy mi minden kell ahhoz, hogy egy brand kialakulhasson úgy. hogy az értékelhető legyen a külső szemlélő számára. Természetesen nem sikerült elsőre, de még sokadjára sem azt megalkotni, ami teljes mértékben a mi elképzelésünket tükrözi, talán ezt mostanra sikerült elérni. A korai időszakban egy 15 perces anyag feltöltésre kész állapotba hozásához kellett kb. egy óra. Ma ez 20 percre csökkent. A minőségben jelentősen segített, hogy jobb - már-már félprofi - eszközökkel dolgounk, tehát sok esetben nem kell zajmentesíteni a hangot, a kép azonnal feldolgozható a videóvágó szoftverben, és így nem kell "fölösleges" lépésekkel az időt tölteni. Ez értelemszerűen azt teszi lehetővé, hogy - ha időnk engedi - akkor több tartalmat is elő tudunk állítani.

Hozzátenném, hogy bár a csatorna ügyeiről ketten döntünk, azért nem csak ketten jelenünk meg azon. Sokan segítenek abban, hogy a tartalmak meg tudjanak jelenni, hiszen ott vannak, velünk együtt játszanak, és elmondhatom, hogy nélkülük nem lenne ugyanaz a csatorna sem. Ahogy nőtt a látogatószám, egyre többen szerepeltünk már a videókban, és a mai napig is sokan megfordulnak a videóinkban.

A mai napra elmondhatjuk, hogy megfelelő rutinnal állunk neki egy élő adás közvetítésének ugyanúgy, mint a felvételek előkészítésének, és bár bakik még előfordulnak, ezek sokszor arra vezethetőek vissza, hogy figyelmetlenségből, vagy technikai gyengeségből előfordulnak kis bakik, amikkel ezen a szinten együtt kell "élnünk".

Büszkék vagyunk arra, amit elértünk, és bízok benne, hogy innen még mindig csak felfelé vezet az út, és egyre többen megismerik azt a szemléletet és látásmódot, amit mi próbálunk képviselni a neten. Összességében tehát javaslom, hogy nézzétek meg a csatornát, lessétek meg, hogy éppenb mivel játszunk, és remélhetőleg megfelelőképpen meggyőző lesz ez ahhoz, hogy hosszú távon is követőivé váljatok a Minefanatic érzésnek :D

Meghívtak egyik délután moziba és utána vacsizni. Kellemes szombati programnak tűnt jó társaságban, miért ne alapon meg is lódultam. Estére egy szülinapi bulira voltam hivatalos, ezért tudtam előre, hogy a vacsi alatt még nem iszunk, mehetek kocsival. Meg is beszéltük, megyek kocsival, mikorra, és utána megyünk a moziba. A meglepetés csak akkor ért, amikor kiderült, hogy nem hagyományos mozizás lesz, hanem egy számomra teljesen ismeretlen dolog, a 4DX mozizás. Innen indultak a viszontagságaim...

A moziterem viszonylag szokványosnak nézett ki, nem kellett 3D-s szemüveg a filmhez (Feláldozhatók 3), tehát zavartalanul jöhetett minden, amit a technológia ígért. Lássuk, mit is "tud" ez a 4DX technológia, ami azt ígéri, hogy az érzékelést kiterjeszti, és a különleges effektusokkal fűszerezve a mozizás egy új dimenzióját hozza el. Az ülések mindenféle irányban mozognak, rezegnek, dübögnek ha kell. Szemből fújások, vízpára, a füleinknél fúvókák vannak, a lábunknél és a hátunknál "csiklandozó" található. És ezek még csak a közeli effektek, ehhez társulnak a vászon alatti füstgép, a szélturbinák, amelyek a teremben szellőt tudnak csinálni, stroboszkópok a villanásokhoz, szag-generátorok és akár buborékok is. Egyszóval bevetnek mindent, hogy külső effektusokkal dobják fel a filmélményt.

Személy szerint én is hittem ebben fiatalon és bohón, a mai napig szeretem a fénytechnikát. Néha még meg szoktak kérni ismerősök, hogy segítsek nekik a retro bulira összeszedni és felszerelni a tükörgömböt és az egyéb - mások által csak "villogó pepüléknek" hívott - fénytechnikai felszereléseket. Ahogy mindennel, ezzel is komolyan túlzásba lehet esni, és akkor már nem hangulatfokozó, hanem inkább hangulatgyilkos lesz a dolog.

Sejtettük, hogy "rázós élmény" lesz, ezért a pattogatott kukoricát és a normál fedeles üdítőt mellőztük, fél literes flakonokkal felszerelve érkeztünk a moziba. A székek magasítottak, és lábtartójuk picivel a "talajszint" fölött van. Nyilván ez a mozgás és dőlések miatt kell. Nagyjából 15 perccel hamarabb érkeztünk, tehát volt rá lehetőségünk alaposan körülnézni a teremben. Normál mozivászon egy picit erősebben döntött teremben nagy lábtávolságokkal. Nyújtózkodni kell, hogy elérjük az előttünk levő széket. Ott egyébként a hátuljában láthatóak a kifúvók, hogy melyik mit csinál, nem tudjuk, de sejtjük. A terem falain körben hangszórók, a szokásos százhangfalas rendszer, amit a mozikban szoktak használni. Ami feltűnő volt, hogy picit magasabban sok (10+) turbina található, amivel komoly szélhatást lehet a teremben kelteni, illetve stroboszkópok találhatóak, amelyek a villanási effektusokat hivatottak erősíteni. Egyszóval felmértük, hogy mire számíthatunk majd a film alatt. Elsötétedett a terem, és elkezdődött - jobb szót nem találok rá - a másfél órás "hullámvasutas" mozi.

Akciójelenttel kezdünk, kis székmozgás, rezgés, kicsi dőlés. Kifeszítettek egy acélkábelt a vonat elé, és elkezdődik a mentőakció. A lövéseknél fújnak a fülünkbe, a széknél minden kisztott pofont mi is megkapunk - ugyanis majd' kiesünk belőle, olyan rázkódást és hirtelen irányváltoztatást csinál közben alattunk. Ez a végső akciójelenetnél eljut arra a szintre, hogy szó szerint féltünk, hogy megint akciójelent jön, és ott persze már a vizet is spriccelték közben az arcunkba, a fülünkbe is fújták a levegőt, és stroboszkóppal villogtak. Minden verekedés végén azt volt az érzésünk, mintha tényleg kicsit megvertek volna minket. Ebben az a szörnyű, hogy arra a szintre belőve mindezt, ami még éppen hogy elviselhető, Az éppen hogy alatt azt értem, hogy az első akciójelentnél - és lábon kihordott dupla szívrohamnál - megbeszéltük, hogy akármi lesz, mi megnézzük a filmet.

Körülnéztem néha a teremben, és láttam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akiket megleptek az effektusok szinkronizálatlanságai, túlzott amplitúdói, amelyek többször nem illeszkedtek a filmhez. Korábban azért jártam moziba, mert relaxáló, pihentető volt, ahol nem mellékesen érdekelt a film is. A nyári matinéelőadások kifejezetten jók voltak hűsölésre és az éjszakai (kimaradt) alvás pótlására. Nos, a 4DX nem erre való, hanem egy meglehetősen intenzív élmény. Nagyon jó lehetne, de az intenzitása túlzásokba ment el, és sok fokozattal kellene visszább venni, hogy az effektus, és ne a székben ülő görcsös kapaszkodás legyen. És sajnos nincsenek megfelelően szinkronizálva a vászon történései az effektekkel, ami néha kifejezetten zavaróak. Összességében tehát picit pozitív, picit negatív vegyes érzéseim voltak a technológiával kapcsolatban. Nagyon jó lehetne, de valahogy a balansz még nincs meg a film és az effektusok között. Ennek ellenére egyszer minden ki kell próbálni, hát mi most ezt vettük górcső alá, de a film alatt megbeszéltük, hogy legközelebb nyugisabb élményre vágyunk, és inkább paintball-ozni megyünk...

Sikerült benyalnom valami torokkaparós fuldoklós nyavaját, és így a "komoly" felvételek egytől egyik szünetelnek. Mivel így még többet ül (vagy éppen fekszik) az ember a gép előtt, adja magát, hogy valami játékot is lehetne akár tolni, de ugye túl gondolkodós nem jöhetett szóba, mert van elég bajom így is, és mivel a hangom is elment, - vagy ahogy a Kutya szokott fogalmazni; mutáltam - ezért pont jókor jött a Steamen a The Incredible Adventures of Van Helsing II. leárazása, mivel már az első részt is nagyon szerettük. Ennél nem kell sokat beszélnünk, bejelentkezünk, aztán megyünk, pár szót váltunk, amúgy se dumagép mint cséphadaró üzemmódba áll át ilyenkor az ember.

Az első részben a végső cél a gonosz professzor legyőzése volt, aki gépeket és szörnyeket küldött az emberekre (és ránk), feladatunk Borgovia sötét városának a felszabadítása volt. A végén kupáncsaptuk a nagy robotot, amit a csúnyabácsi irányított, és mindenki nagyon boldog volt. Bár egy spinoffal a bácsi elmenekült... A folytatás ott folytatja, ahol az előző rész abbahagyta a történetet. A csúnyabáécsi visszatér, és seregeket toborzott, amivel elkezdte a világot meghódítani. Éppen ezért hirtelen egy háborúba csöppen az ember, és rászakad annak minden terhe és felelősége. Miután a prológust befejezzük, rádöbbenünk, hogy az előző részhez képest a játékmenetben is rengeteg dolog megváltozott.

Természetesen újabb képességek jelennek meg a hősünknél, illetve a maximális szint is 30-ról 60-ra emelkedett. Több képességet lehet elhelyezni gyorsgombra, valamint értelemszerűen picit (bár nem látványosan nagyot) erősödött a grafika is. A játékmenetben sokkal több a videós bejátszás, párbeszéd, ami néhol még picit zavaró is tud lenni, megakasztja a játékmenetet, de persze ez ízlés kérdése is. Mi mondjuk ketten játszottunk, és haladni akartunk, ebbe azért az 5 perc játék - 2 perc videó elv nem annyira fért bele az elképzelésünkbe. Újdonság még, hogy a háború kimenetelét is lehet látszólag "managelni" főkapitányként, mozgathatjuk a seregeket (a sztori és beszélgetések közben is), valamint többször is döntéseket kell ezügyben is hoznunk. Érdekesség, bár néha zavaró, hogy egy rádión (ezen mondjuk fennakadtunk...) szól a játék közben a bázisról az egyik kapitány, hogy támadnak a barlangokon keresztül minket. Amit viszont erősítettek - szerintem jó irányba -, az a tower deffense rész. Remek ötlet volt egy hack n' slash játékba behozni, már az első részben is szerettük, a második részben meg külön rá is játszanak erre, és az új tornyok és védelmi dolgok külön élvezetesek (és erősek, látványosak).

Az előző részből a teljesen kimaxolt és feltápolt 30-as karaktereket át lehet hozni, és rögtön egy erősebb játékmódban lehet velük játszani onnan, ahol abbahagyták a játékosok a történetet. Ez egy jó ötlet, bár mi inkább az új karakterekre koncentráltunk, de biztos ki fogjuk próbálni, hogy milyen a meglévő karakterekkel menni majd. A játék egyébként az újrajátszhatósági faktorra - modern nevén az endgame content-re - is nagy hangsúlyt fektet. Lehet a sztori módot erősebb szinten játszani, lehet menni erősített mobok ellen adott területeken, pvp pályás is vannak 8 játékosig, ill. DLC formájában érkeznek majd hozzá frissítések, hol ingyenesek - hol nem, de ígérik, hogy tartalmilag bővítik majd a játékot, tehát gondolnak azokra is, akik esetleg nagyon rákattannának.